Puci 78: pampli, plélány, belengte

Szar vana palacsintában, mondta jelentőségteljesen Bebeton doktor, majd búvárszemüvegét a homlokára tolva fordult hozzám, s a lábamnál megülő, agyar kajláját kacsazsírral fényesítő Pufókához fordult.

Mia baj?, kérdeztem halkan óbégázva, s csizmámmal cirózgattam a Feszty-kórképre föltett Pufó hátsó csimbókjait. Mi rosszat tudunk tenni, dejszen puszta létünk befényeli kicsiny hazánk borús egét, mondtam ártatlan birkaszemeket fejembe erőltetve. Bebeton aztán szép sorban beszámolt azokról a döbbenetes vádakról, melyekkel Pufókát és engem bekoszoltak a lapok.

A Fölség túl pampli volt, Pufókára meg azt mondják, nem figyelt oda, és véletlenül igazat mondott.

'Iszonyat!, mondtam őszinte rémülettel, s idegességemben rágni kezdtem a hantaló hátsó farkát. Soha ne feledd, súgtam oda velőt rázva a kajlájába bújó Pufónak, nem szabad igazat mondni. Hát mi lesz így velünk, könyörgöm?! De mi az, hogy pampli voltam?, fordultam Dr. Kieza Bebetonhoz, aki egy szép kék hátú legyet lesett, amint beröppent szélesre kitárt ablakom párkányára.

'Engedékenynek teccett mutatkozni, arról va nitt nagyba szó - felelte Kieza, s megnyalta szája szélét a légy láttán. - Nem szabad a megbocsátás, egy leendő Fölségnek sokkal morózabbnak köll lennie, a fogak vicsorgatását egy percre nem szabad lanyhítni, mert azt hiszik, változi kaporgam.

'De nem változik, a zellenre ugyanolyan kíméletlenül lecsapunk, mint ahogy maga lecsap arra a fertelmes kék hátúra, ni...

Nem volt időm végigesszézni a délutánt, mert a dokker megpördült saját tengely körül, eszement suhogtatás vette kezdetét, lendült a rózsaszínű fegyver, mintha csak rövid hatótávolságú rakéta kezdene villámgyorsan közelítni ablakpárkányom felé, aztán a zenergia, melyet a sújtásba belésűrített: leírhatatlan (ezért nem írom most le).

'Megvan?, kérdeztem csak úgy szőrmentén, miközben tudtam, Bebeton doktor a két kezén meg tudná számolni, életében hány legyet hibázott el, egyet sem, ami nem azt jelenti, hogy ujjatlan volna, nem.

'Node Fölség, kezdett bele gyanútlanul, s körme közé vette a combos plédányt (majd' plé lányt írtam, istenem, eza kormányközeliség teljesen aránytalanná tesz!), mire én, csak sehemmi nohode, ésa züvöltés, melynek jószerével csakis frazeológiai jelentősége van, belengte kőbanyai panelbérleményem légterét.

'Én mega zengedékenység, mi?, vontam kérdőre ezután Bebetont, a Csukcs Aksi Agydíjának egyetlen agyar kitüntetettjét. De ő: nem szerinte vane zígy, hane mez meg az mondózza, s terjeszti itt is, ott is.

Az más, feleltem megenyhülve, s hozzávágtam barátilag Bebetonhoz a negyvenfokos melegre kalibrált sárga gumicsizma nyári (talp nélküli) változatát. A doktornak még másnap is csupa dagadózás volta feje.

A zösszpucit itt leled, csak bírd ki már ezta kis időt, oszt nyugtod lesz végre, drágám

Puci 77: talána zillata

Már majdnem elfogtam, lerántottam a földre, s ráhuppantam hatalmas medve-valagammal, mesélte Mábocs lelkesen, amikor elkezdett pattogózni, s oly sorozatot lövellt rám, hogy még mindig hólyagos a hátam közepe.

'Nanemá, medve, mondtam halkan óbégázva, hogya francba, hogy a Krisztin ilyen könnyen elbánt veled, nem érem föl ésszel, noha.

'Magam sem értettem, mi az, folytatta a brummancs, amitől oly erősnek tud mutatkozni, hogy már a közelébe érve remegni kezd a lábam. Elébb azon tűnődtem, talána zillata, a Krasznaja Moszkva kölnije, melyet még a komóban gyűjtött össze, s most permetez csak széjjel. Vagya zillegetés, ahogy mórikálja magát - s Mábocs itt affektálni kezdett, ami egy medve esetében eléggé fura volt, már-már elmosolyintottam magam, de aztán eszembe jutott, fő a szigorúság, s a kemény drill, mellyel ezta gárdát egybe bírom tartni.

Rájöttem aztán, mi az, ami még a pattogózásnál is százszor veszélyesebb, mondta Mábocs, s ötpercenként benyúlt a zakvárjumba egy-egy újabb halnippért.

Némá, jeges, háta zösszes halat fölzabálod!, kurjantottam szeliden, hagyjá má a jövő nemzedékeknek is. Mondjad, mire jöttél rá, büdös medveállat.

Háta szpícs, amivel hengergőzik, aza legelviselhetetlenebb. Attól aztán ki lehet a világból szaladni. És meg lehet tőle kergülni.

'Emlékszem, hogy drágavezíremkedett, borsódzott a hátam tőle, node nem akarnám beléd fojtani a szót, regélj tovább, lusta medve, hogya végin visszazárjalak a kifutódba, végre.

Node Fölség, mondta Mábocs, s fogaival vicsorgózott.

Semmi node!, kurjantott Bebeton, és lesújtott a légycsapóval, ponta medve feje fölött szállta szárnyas, combját azon nyomban összekaszabolta, s tette föla fazekunkba légypörköltnek.

Mondjad, mondjad, mert már elepedek!, szólítottam föl Mábocsot a folytatásra.

'A szája. Na, az a legfélelmetesebb. A pattogózás ehhöz képest piha csak.

'Hogy beszélsz, te perverz állat?, üvöltött a konyhában Bebeton, s hozzátette, senkitől nem tűri, hogy káromkodjon, s trágár kifejezéseket használjon lakótelepi bérleményemben.

'Piha csak. Mi van ebben trágár?, kérdeztem halkan üvöltve a dokkert.

'Piha? Ez hangzott el?, kérdezett vissza bizonytalanul Bebeton. Piha? Biztos, hogy ezt mondtad, te nem is tom mi?

'Mi mást?, rebegte Mábocs rémülten, s könnyeivel küzdve mondta, elvégez bármilyen feladatot a jövőben, leugrik a kilencedikről, ha kérem, indul, ha kell, a műkorcsolyázó agyar bajnokságon, s leszúrja újra a Rittbergert, ha nagyon muszáj, csak azt ne adjam neki parancsba többé, hogy Krisztin közelébe lépjen. Mert az affektától, mellyel a nő ölni képes, menten föllógatja magát, s még azt is megbánja, hogy fekete orrú, fekete talpú jegesmedveként jött a világra.

Csönd ült közénk. Bebeton a légypörköltet kavargatta, én a pálmás poszter előtt hűsöltem, s nagy hirtelen leszakajtottam egy szőrös kókuszdiót. Azzal - pusztán nevelési céllal - fejbe vágtam ezta a nyamvadt medvét, aki ennyire teszetosza tudott lenni, mikor pedig cselekedni kellett volna. Amikor kiterült, beszóltam a konyhába, vitetheti Bebeton vissza az állatkerti medvekifutóba.

'Divatmedve ez, ócska pojáca. Hol van ez egy igazi málnapásztorhoz!, mondtam a cuppogó Bebetonnak, majd a nagy melegben fölrántottam lábamra sárga gumicsizmámat, s rövid pálmatúrára indultam a nappaliban.

Az összpucit itt leled, kéretik titokban olvasni, nehogy valaki más is tudjon róla, cső

Puci 76: háta zéség

Hajnallott, sőt talán inkább pitymallott, a gerlicék halkan búgtak kőbanyai lakótelepi bérleményem teraszán, amikor szöszmötölést hallottam a zajtó felől, hozzá szuszogás meg kaparózás zaja szűrődött megfigyelés-mentes átriumomba; be.

Mieza, Kieza?, kérdeződtem, s Bebetont a nyílás közelébe tereltem, de nem volt kedve odamenni, mert egy nagy zöldhasú legyet stírölt a zakvárjum peremén.

'Majd bejön, ha akar, mondta egykedvűen, s csapóját vészt jósolva emelte a magosba, hogy lesújtson, s áldozatát piciny gyufaskatulyába téve őrizgesse.

'Denemá, dokker, emeltem föl igen békés hangom egy pillanatra, épp csak annyira, hogy a feszkótól a levegő megdermedjen a légtérben, s Dr. Kieza a rémültettől kissé berezeljen.

'Mék már, Fölség, mé nem tetszett mondni, hogy fontos hajnali vendéget vár, teszem, amit tennem köll, ha illetéktelen, fejbevágom, s kiterítve szolgálom föl magának és önnek, nehogy olyan érzet alakuljon itt ki, hogy éberségünk lappad, hová teccik gondolni?

A szöszmösz nem enyhült, a kaparászás erősödött, s már az ajtó is mozgott. Aztán beesett Mábocs, de úgy ám, hogy nem Bebeton csapója, hanema zajtó zuttyant a földre, s maga alá temette egy pillanatra sárga gumicsizmámat.

'Jesszum, Pepi, mondtam lélegzetem visszafojtva - ügyelve arra, nehogy annyira visszafojtsam, hogy végül mesterséges lélegeztetés legyena dologból, erre régóta vigyázok. - Hát ez meg hogy kerül ide? S hogy néz ki, te jó ég!

'Nehara, fölség, jajgatott a medve, s lucskos tappancsát megpihentette a zakvárjum oldalán. Nehara, nagyon kérem, nézze el nekem.

'Mit, te medveállat?, reagáltam hűvösen, nehogy bizalmamba férkőzzö neza nem is tom mi. Merthogy inkább hasonlított csapzott bundás komondorra, semmint huszonegyes Mábocsra.

'Háta zéség lever, ezért most kéntelen vagyok elroppintani nehány halnippet, mondta a levegőt nehezen kapdosva, s benyúlt fertelmes mancsával a nippes vízbe, kiemelte az iker cápát, s nyomta lefelé mélységesen mély bendőjébe bele.

Oszta Krisztin merre? Egyáltalán megvan-e?, suhintott Bebeton a légycsapóval, mitől Mábocs kissé hátrahőkölt, s megóvatosodva emelgette kia vízből a guppikat.

'Nincs sehol, mondta aztán hatásszünetet tartva. Lelépőzött, elillant, én a vele való kergetőzést befejeztem, nin csaza Puci, akinek kedvéért még egyszer ilyenre vállalkozódnék.

'Szépen vagyunk, feleltem magamból kikelve, de aztán gyorsan visszahúzódtam (magamba), noha tudtam, hogy kívül tágasabb. - Azt akarod mondni, hogy föladtad? Hogy nem sikerült teljesítni a visszahozást?

'Nagyjából eza helyzet, mondta Mábocs, s a nippektől böfögőzni kezdett. Aztán meg a farához kapott, majd megrázva a büdösbundát, élénkebb tekintettel nézett föl, s mancsában egy pakli agyarkártyát tartott.

'Holaza Fűretlen? A blatt hiányzott legeslegjobban...

összpuci itt, Mábocs élmpénybeszámolója csak eztán jön, ha jön, de miért is ne?

Puci 75: lógáz tama

Jajnemá hogy ennyire lepunnyadtok, hát elmenta nő, oszt itt hagyott, nem dől össze a világ, mondtam halkan, megfontoltan óbégázva, mert Pufóka és Bebeton teljesen eleresztette a farkát. 'Amikor itt volt, állandóan furkáltátok, ígya pattogózás, úgya drágavezíremzés, sose teccett semmi. Mieza nagy búsálódás, szomorozgatás?

Háti gen, háti gen, sóhajtott dr. Kieza, s gigant légycsapójával hatalmasat vágott a zakvárjum tetejére, hozzá kurjantott, hogy a feszkó kiszaladjon, "némá, mi takarsz, átkozottja, csak nem kétéltű szeretnél lenni?"

És ütött. A csapástól megrezzent a zösszes nippa kredencen, rezegtek a sasok és a pásztorfiúk körbe, pattogzott a zománc a csempéről sa kádról, repedések támadtak pálmafás poszteromon, szegény hantaló meg önkéntelenül beljebb húzódott a stelázsi mögé.

Ne legyen már ennyire brutali, megkérem kicsikét, jegyeztem meg alig hallható üvöltéssel, s egy pillanatra azt éreztem, tényleg, ha nem hagyja abba ezta legyezést, át kéne harapóznoma torkát, éreztem is nyelvem hegyén a porcogókat, amint reccsena Bebeton-giga; aztán visszatért belé ma zélet, s kultúrlényként emeltem magasba sárga gunyicsizmám, leendő királyságom totempacskerját, melyet, ha úgy hozza a sors bona, és má miért is hozná másként, címerpajzsomon szerepeltetek, s kötelezővé teszem nemcsak a hordását, de viseletét is.

'Jó ötlet, nagyon jó ötlet, lehhintett Pufóka, s órjás kajláját körbelasszózta a nyakán. Lett a szobában akkora fehér felhőzet, hogy nyomban fölpattantam rá, s lógáz tama lábam a levegőben ott. Megcsúsztam aztán egy kicsit, s ideges lettem amiatt, hogy a kajla nem biztonságos, mégis micsoda dolog ez, direkt alkalmas merénylések elkövetésére.

'Node, Fölség, mondta Pufóka, majd hirtelen megállt, s alázattal lehajtotta a fejét, mert tudta, jöna riposzt, a sehemmi nohode. De nem. Megjuhászodva hevertem le fotőlyömbe a pálmafás poszter elé, és a sárga gumicsizmával kezdtem a nyári hőségben cirózni Pufóka szőrpamacsait. Láttama zarcán, hogy milyen jól esik neki eza picho... pszaci...na, nem jut eszembe, eza pucoszol... a fenébe is... ez a beledörgölés.

'Necsak mindég a zalázat, meg a hűségbazsaj legyen ám, mondtam szeliden ordétozva. Tod jól, hogy bírom a kirtikát.

'Tom, Fölség, lihegett Pufóka, s nem vette észre, hogy Bebeton a rózsaszín légycsapóját most hirtelen a feje fölé emelte, mert tudta, hogy földrengés következik hamarost. Pufóka, akinek élete álma teljesült avval, hogy rákenték a Feszty-kórképre, gyanútlanul enyelgett csizmám közelében, s úgy is maradt volna, ha a szeizmológia közbe nem szól.

'Szal, tod, hogy bírom a kirtikát, igaz-e?

'Tom, mondta Pufóka, s elkezdett elolvadni éppen.

Ekkor már a levegőoszlopot nekitoltam a nyelvcsapnak, átpréseltem a zoxigént a gégefőn, áramlott, száguldott az ár, tolult kőbanyai lakótelepi bérleményem légterébe ki. Úgy, hogy Pufóka még mindig a földön hengergőzött.

'Bírom a kirtikát, birka! - üvöltőztem olyan energiával, hogy a nippek leszédültek a kredenc tetejéről, a pálmafás poszter kettérepedt, a stelázsira tett kávéfőző pedig ijedtében kiköpködte a biztosítékot. - De nem tűrr-röm!

Röm, röm, röm!- visszhangzott a légtér, s nyomban forgószél támadt, villámok cikkantak, recsegések, hasadások kísérték hangom útját. Pufóka a földre hullott, s úgy állta szőre, mint a csapzott komondornak a szerdai eső után. Bebeton a hantalóba kapaszkodott - így, ilyen eseményekkel telnek mostanában a napjaim.

A zösszpucit itt leled, Lilókám, de vigyázz, mert nem sokára újra szamizd lesz, mintegy koron, cső.

Puci 74: nekeda, nekema

Nagya csönd, denagya csönd, mondta Fűretlen, amikor Makk alsót csikkzsebébe tűzve megjelent lehallgatásra kőbanyai lakótelepi bérleményemben. Ezt az új műfajt azért vezettem be, hogy fullajtáraim hűségszintjét rendszeresen ellenőrizni tudjam.

'Nekeda medve, neke ma nő, így összegeztem közös hiányérzetünket, amivel jeleztem, tudo kám a zérzelmek húrján is pendítni. De nem számítottam ki rendesen a következményeket, mert Fűretlennek Mábocs puszta említésekor eleredtek a könnyei, ami aztán egy idő múlva árvízi méreteket öltött, estefelé a vízállásjelentésben is benne voltunk, rögtön Rahó és Gönyű után, hajóvontág nálunk sem találkozhatott senkivel.

'Ne ríj má annyit, mondtam halkan üvöltőzve colos fulimnak, méga végin árvízvédelmi bemutatón köll 400 méter kutyában világcsúcsot javítnom, nem akarnék összevizeződni most.

'De ilyen aljas, tetves, hazug és simlis medvét soha a zéletbe nem találok magamnak! - ordított zokogva Fűretlen, és megjegyezte, mindent megadna, még jövőbeni karrierje egy darabját is föláldozná, ha újra huszonegyezhetne a cinkelt kártyákkal játszó jegessel.

'Hogya francba va nez?, kérdeztem elnéző ingerlékenységgel. S közben titokban, de annyira titokban, hogy senki meg ne tudja, Mábocs Krisztinke befogását célzó megbízására gondoltam, s maga melé idéztem a pattogó amazonka sziu... szule... na, a szívcsakrám elgémberítette a nyelvem... szüléi... ezt ki intézte így?... sziulettjét...

'Miért mondtad, hogy node? - fordultam váratlan ébredt tudattal a könnyes Fűretlenhez.

'Nem mondtam, Fölség, semmit, meg se szólaltam. Csak szipogok órá kóta egyfolytába'.

'Ne marhulj, fiam, itt vana lehallgatógépen, hogy ellenkeztél.

'De nem, de nem, ilyenre soha se...

'Most mit hazudtolod magad? Azt mondtad, itt a zagyi kéregterület hipotalamikus részén, nézd meg, nem csalás, nem ámítás, mutatja a lehallgatógép, "semmi node, a rohadás essen beléd". Tehát még le is tegeztél!?

'Node Fölség - kezdett magyarázkodni eza makkalsós tökfilkó, én pedig nagy levegőt vettem (kicsit drágállottam, megmondom őszintén, rajta vana záfa, mintha a fogamat húzták volna), az oxigénoszlopot nekinyomtam a gégefőnek, s oly kedvesen, barátságosan feleltem, hogy a halnippek kiugrándoztak a zakvárból, s egyesével vetették le magukat a zablakon a mélybe.

'Miazistent csinál, ember? ordétozott a fagylaltos odalenn. Ez mégiscsak pofátlanság.

Nem tudhatta, mert honnan is, hogy Fűretlen a lehallgatógép eredményétől azon nyomban sokkot kapott. A sezlonyon pihegett, s azt motyogta maga elé: nem akarok belső ellenség lenni!

a többit itt leled, ni

Puci 73: XXL pókfölség

Most, hogy megvan a száz századlék, s eltűntek a porondról a fletiánusok, kicsit hézagosnak érzem magam, mondtam csöndben óbégázva kőbanyai lakótelepi bérleményemben Dr. Kiezának, aki bulvárszemüvegét törölgette, amikor Pufóka belibbentette óriás kajláját a zajtón.

Mi lesz a folytatás, drága dokkerom?, kérdeződtem, s kolbászzsíros tenyerem a gigabajuszba törölve köszöntöttem régi cimborámat, akit egykor én tanítottam meg dadogni. Azóta ezzel téveszti meg ellenfeleit; különben úgy szónokol még a konyhában is, mint Szókratész.

'Ki va nitt már találva minden, Fölség, mondta Bebeton, s Szidollal vastagon befújta a szem üvegjét.

Hanemosztan mé nem tudunk róla?, kérdezte homéroszi hanghordozással Pufó, s maga alá terítette a kajlát.

'Mit nem tudunk?, nevetett föl arc- és tudatmódosító tanárom, a Csukcs Aksi Agydíjának kitüntetettje.

'Hát a sartégia, kedves barátom, feleltem szememre villogást erőltetve, eddigelé nem nagyon volt elővezetve. Ha volt is, csak szűk körben, ez pedig annyira szűk volt, hogy csak maga tudja. Kivele!, kiáltottam föl, s azt éreztem, valami kemény anyag ropogni kezd a fogam közt. - Mi van ebben a kolbászban, könyörgöm, hola zelőkóstoló?

'Én volta maz, felelte Pufóka, s előadta, unalmában egy halnippet is bedarált a kolbiba, annak porcogója bújhatott koronám alá.

Bebeton aztán vázolta a sartégiát, melynek ezt a címet adta: Puci ména médiába. A terv titkos részét képezte a Nagy Mélybulvár Mállasztás elnevezésű alfejezet. Erről méga Pucoszon belül se tudhat mindenki, mert kikotyognák, jegyezte meg Bebeton, és lehallgatás ellen lebújt szemüvegében a zakvárium aljára, onnan beszélt, közben a kivetítőn rovásírással megjelent a lényeg.

'Csókújságba nyálat, könnyet tenni, ez a zelső, ména Fölség ciciműsorokba, mesél a lábgomba-irtásról és arról, hogyan növelte szilokonnal a testmagasságát. A cél olyan reklámok után következni, melybena hónaljszag dominál, a közlendő oldott, szétlazult; a téma a kedvenc nyalóka, a gyermekkor és az almakompót romlatlansága, a dekázás szépsége. Az öltözék a mállasztási kampány további részében szigorúan kötött, a Fölség Pókembernek öltözik, de XXL-es méretet vesz, hogy kicsiny sörpocakja takaródjon.

'Mieza sörpocokolás?, vetettem közbe, s szemem közben kedélyesen szikrázni kezdett.

'Bánjon óvatosan a jelzőkkel, hallja-e, nyekkent Pufóka, s figyelmeztette Bebetont a zudvari etikett betartására. - A Fölségnek nem pocakja van, az egy ilyen pici poci. De miután tulajdonnév, Pucipoci. Értve vagyok, legyesember? - s a kajlát kancsukaszerűen megcsörrentette.

Érte mén, érte mén, felelte Bebeton, s hozzátette, aszitte, egyedül vagyunk, s őszintén lehet beszélni a pocakról. - Lehet, sőt kell - higgasztottam le a kedélyeket -, de ez a pókos izé nem túlzás?

A tömeg célzása van napirenden, Fölség - mondta Bebeton, s egy pillanatra, szájában halnippel kiemelkedett a vízből. - A jövő héten elkészül egy színes sztori a Heti Nyálverésben, megy a Fölség aratásra, s kezében búzakalásszal fotózzák majd, véletlenül persze. Aztán egy showműsor következik, melyben Fölség megcsillantja nótás képességét, s a legnézettebb pillanatban dalra fakad.

'S mit énekel, ha szabad tudnom?, hajolt a zakvárium fölé legfőbb kajlabajuszom.

'Kedvenc dalát, az Egyiknek sikerül, a másiknak nem-et.

'No, ez egy igen szép dal, felelte Pufóka, s kajláját kiterítette a zerkélyen a napra.

A többi pucista sztorit itt leled, csocsi

Puci 72: miazoka, mé va' nez

'Jelentem Fölségednek, mindent megpróbáltam, azon múlt a dolog, hogy a talpam és a zorrom fekete' - írta Mábocs nekem küldött bizalmas levelében (A Zirattárba ezze la címmel került: Összefoglaló jelentés Krisztinke kézre kerítéséről és a némber örökös eliszkolásáról).

'Mivahh?, tettem föl a kérdést a stelázsi tetejére, oly magasra, hogy úgy köllött pipiskednem érte.

'Ohó, háta a természet ellen lázadozik a büdöske, mondta sejtelmes vigyorgással Bebeton, ki a légyvilág szerelmeseként szinte mindent tud a zállatokról, majdnem. - A hófehér bunda alkalmas arra, hogy a hóban, melyben Mábocs nevelkedett, elrejtezzen. Dea többi állatnak is esélyt kellett hagyni, ezért a Teremtő bekente a talpát mega zorrát kormosra, a frász törné kia derekát, hogy még a Krisztint sem tudja elkapni, miféle medve a zilyen, uram! Tesco-gazdaságos, a legszívesebben lecsapnám.

Legyünk irgalmatlanul igazságosak, ez az elvem, dokker, ne má hogy rögtön megegyük a talpát, értsük meg, hogy Krisztin nem kispályás játékos, idő kell a kerítéshez. Meg alázat.

Mindig ezt teccik mondni, Fölség - horkant föl Dr. Kieza, amire nem tudtam nem fölkapni a fejem, mert meglepett. - Miért hogy a medve csak nem tud kiesni a pikszisből, pedi gannyi tetűség terheli, a sima ellenszegüléstől a huszonegyben való csalózáson át a nyílt színi gané viselkedésig terjed a skála, dea Fölség a tenyerén hordja, miazoka ennek, mi?

'Miazoka, miazoka. Ezt hallom mindég, a zörökös lázadozás akkor üti föla fejét köreinkben, amikor már oly közel vagyunk a hőn áhított diadalhoz, mint mikor pédul balalajkán játsszuk az Örömódát. Mé van ez, doktor, mondja meg, mé van ez?

Ha tőlem kérdi, Fölség, de hát végül is ketten vagyunk, úgyhogy csak engem kérdezhet, a sietség az oka mindennek. Idegesek kezdünk lenni, pedig csak ki kéne húzni a Tao-szekrény fiókját, s a mantrás dobozban ott lenne a megfejtés.

Oszt mia megfejtés. Nyújjon má be, miva nott.

A doktor óvatosan lopózott, hason csúszókázott, s lassan, akár a serpa, mint mikor mén a jéghegy oldalába, benyúlt a stelázsi fiókjába, s keresni kezdte a piciny Tao-szekrényt, melyben - gondolta - ott lapul a nyugodtság, a türelem és a bölcsesség dobozkája.

Hatalmas ordétozás letta vége. Bebeton egy nagy csapást érzett a gyűrűs ujján, s vinnyogva ugrált lakótelepi bérleményem közepén.

'Ki volt aza marha - jujjongta -, aki a zegérfogót a fiókba tette?

'Nem emlékszik, ugye?, kérdeztem bölcsességtől úgy eltelve, hogy lebegni kezdtem a konyhában, s leírtam egy kört a zakvárium felett.

'Hogy emlékeznék, Fölség? Mégis mit gondol, káptalan a fejem?

'Én voltam, mondtam csöndben ordítva, de épp csak annyira, hogy a doktor szemei összeakadjanak.

'Nagyon helyes, mindig mondtam, hogy nem árt az elővigyázat, ugye! - ordította a doki, és arra kért, ismertessem Mábocs jelentésének további részleteit. Eleped a kíváncsiságtól.

Össz Puci is van, errefelé, ni