'Jelentem Fölségednek, mindent megpróbáltam, azon múlt a dolog, hogy a talpam és a zorrom fekete' - írta Mábocs nekem küldött bizalmas levelében (A Zirattárba ezze la címmel került: Összefoglaló jelentés Krisztinke kézre kerítéséről és a némber örökös eliszkolásáról).
'Mivahh?, tettem föl a kérdést a stelázsi tetejére, oly magasra, hogy úgy köllött pipiskednem érte.
'Ohó, háta a természet ellen lázadozik a büdöske, mondta sejtelmes vigyorgással 
Bebeton, ki a légyvilág szerelmeseként szinte mindent tud a zállatokról, majdnem. - A hófehér bunda alkalmas arra, hogy a hóban, melyben Mábocs nevelkedett, elrejtezzen. Dea többi 
állatnak is esélyt kellett hagyni, ezért a Teremtő bekente a talpát mega zorrát kormosra, a frász törné kia derekát, hogy még a Krisztint sem tudja elkapni, miféle medve a zilyen, uram! Tesco-gazdaságos, a legszívesebben lecsapnám.
Legyünk irgalmatlanul igazságosak, ez az elvem, dokker, ne má hogy rögtön megegyük a talpát, értsük meg, hogy Krisztin nem kispályás játékos, idő kell a kerítéshez. Meg alázat.
Mindig ezt teccik mondni, Fölség - horkant föl Dr. Kieza, amire nem tudtam nem fölkapni a fejem, mert meglepett. - Miért hogy a medve csak nem tud kiesni a pikszisből, pedi gannyi tetűség terheli, a sima ellenszegüléstől a huszonegyben való csalózáson át a nyílt színi gané viselkedésig terjed a skála, dea Fölség a tenyerén hordja, miazoka ennek, mi?
'Miazoka, miazoka. Ezt hallom mindég, a zörökös lázadozás akkor üti föla fejét 
köreinkben, amikor már oly közel vagyunk a hőn áhított diadalhoz, mint mikor pédul balalajkán játsszuk az Örömódát. Mé van ez, doktor, mondja meg, mé van ez?
Ha tőlem kérdi, Fölség, de hát végül is ketten vagyunk, úgyhogy csak engem kérdezhet, a sietség az oka mindennek. Idegesek kezdünk lenni, pedig csak ki kéne húzni a Tao-szekrény fiókját, s a mantrás dobozban ott lenne a megfejtés.
Oszt mia megfejtés. Nyújjon má be, miva nott.
A doktor óvatosan lopózott, hason csúszókázott, s lassan, akár a serpa, mint mikor mén a jéghegy oldalába, benyúlt a stelázsi fiókjába, s keresni kezdte a piciny Tao-szekrényt, melyben - gondolta - ott lapul a nyugodtság, a türelem és a bölcsesség dobozkája.
Hatalmas ordétozás letta vége. Bebeton egy nagy csapást érzett a gyűrűs ujján, s vinnyogva ugrált lakótelepi bérleményem közepén.
'Ki volt aza marha - jujjongta -, aki a zegérfogót a fiókba tette?
'Nem emlékszik, ugye?, kérdeztem bölcsességtől úgy eltelve, hogy lebegni kezdtem a konyhában, s leírtam egy kört a zakvárium felett.
'Hogy emlékeznék, Fölség? Mégis mit gondol, káptalan a fejem?
'Én voltam, mondtam csöndben ordítva, de épp csak annyira, hogy a doktor szemei összeakadjanak.
'Nagyon helyes, mindig mondtam, hogy nem árt az elővigyázat, ugye! - ordította a doki, és arra kért, ismertessem Mábocs jelentésének további részleteit. Eleped a kíváncsiságtól.
Össz Puci is van, errefelé, ni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése