Puci 69: zellen keze lába

Ne mozduljon, Fölség!, rikkantott rám Bebeton, s csapójával óvatosan araszolni kezdett. Négykézlábra ereszkedve közelítette meg a zakváriumot, megbújt mögötte, s a rózsaszín fegyvert, melytől egész Amerika rettegett, mikor ott jártunk, maga mellett lógatva figyelte az üveg szélén megülő döglegyet. A kora nyár csalhatatlan hírnökét, a rovarvilág gyanútlan képviselőjét.

A pálmafás poszter előterében húztam meg magam, csak arra ügyeltem, hogy a képen lévő kókuszdió nehogy fejemre hulljon - évek óta eleresztette a ragasztó az ágakat, egyszer még baleset lesz belőle.

Bebeton felsőteste megfeszült, kettőt perdült a levegőben, a hátsója kihegyesedett. Lehetett hallani a levegőben a csapó suhanását. A csattanás nyomán szökőár keletkezett a vízben, a cápanippek kétségbeesetten kapkodtak levegő után.

A légy viszont - mindkettőnk őszinte döbbenetére - tovaröppent, s megült a zablakpárkányon.

'Elhibázta, doki!, mondtam kevéske természetes kárörömmel a torkomban, s láttam Bebeton vérben forgó szemét, s hallottam, amint sziszegve monologizál. 'Nem vagyoka régi, erőm elhágy, figyelmem lanyhul, nem lesz ennek jó vége.

Node, doktor, mondtam, s rögtön figyelmeztettem is magam, semmi node!, csakis ellenfeleinket hibáztathatjuk minden ballépésünkért.

Tudom, Fölség, mondta dr. Kieza, mégis valahogy most úgy érzem, ezt a legyet én hibáztam el.

'Téved, doktor, súgtam halkan, velőt rázva, épp csak annyira, hogy a mikiegeres bögre arrább mozduljon a stelázsi tetején. Nem hibázta el! A zellen keze ide is betette a lábát! Valaki, meg nem mondanám, hogy ki, de biztos, hogy nem mi, megsúgta a légynek, hogy sújtani készülünk, s odébb hessentette a szárnyast. Ezt, ha újra korrmányra kerülünk, ki kell majd vizsgáltatni, s az agyar nemzet csapása elleni tudatos ellenszegülésért az illetőt áristomba köll csukatni.

'Jól van, Fölség, elment, hát elment, mondta rezignáltan Bebeton, lesz majd másik, azt már lecsapjuk, mint a taxiórát.

'Nem addiga, kurjantottam némán, ezt a zegész mahinácot vissza kell csinálni. Ha mi jövünk, úgy intézzük, hogy kimondjuk: a légy le lett csapva, slussz. Hiábahogy másként történtek itta dolgok. Tudja má, hogy mire gondolok?

Soha nem láttam Bebetont ilyen gondterheltnek. Csalódás volt számára a mellécsapás, s bólintott ugyan, mikor beígértem a csorba kiköszörülését, de tudta, ez azt jelenti, eljön az idő, mikor a történelem jótékony meghamisítására is vállalkoznunk kell. Csak és kizárólag az agyarság fennmaradása érdekében. Minden önös cél és szándék sziggorú mellőzésével!

'Ez magától - azaz Öntől - értetődő, mondta Bebeton, s csapójával az ablakhoz ballagott.

Puci 68: pedi gaza dolga

Hola zördögbe vaneza medve?, kérdeztem ellentmondást nem tűrő kedvességgel, s úgy vágtam hátba bátorítólag Szógyártót, hogy pillanatra megingott, s fejjel belebukott a zakváriumba. Rázta magát, minta macska, mely beléhullik az epercefrébe, hisz belenyalakodott a lébe.
'Van egy jelentés tarsolyomban, jelezte a kócos Szógyártó, s izgatottan újságolta, Mábocs beszámolt neki arról, hogy egy vidéki búcsúban már majdnem elkapta a veres atillában pattogózó Krisztint, de aztán sajnos elhibázta.

"A célszemély hatalmasra düllesztette mellén fegyverét - írta Mábocs agyar rovásírással rejtjelezett üzenetében -, megfeszítette atilláját, s utána, mint a háborúban a Sztalin-gyertya, sorozatlövéseket adott le egy mézeskalács-árusra. Közben magából kikelve üvöltötte: a magukfajták miatt jutottunk oda, ahova, megvetésem jeléül lepattogózom, tanulja meg egy életre, mit szabad és mit nem. Sajnos nem tudtam megakadályozni az atrocitást, noha félelmetes brummantással odavetettem magam, de későn érkeztem."

Mekkora egy bólé eza Mábocs!, jegyeztem meg velőt rázó suttogással, s kértem Szógyártót, zselézze be a haját, s folytassa a medve titkos küldetésének pamacsolását (oppardon ecsetelését).

"Ezután a céllövöldéshez lépett, olvasta Szógyártó. 'Nem kella puskája, maga idegenszívű, rikkantotta Krisztin, s miként a western hősök, szétterpesztett lábbal beállt a lövöldés sátra elé. 'De asszonyom, nanemár - mondta a pörgebajszos fickó, s a szájában tizenhárom bubblegumot rántott össze, s fújt egy bocifehér gömböt. Úgy durrantott, mintha lufi robbant volna széjjel.

'Ha, eza Mábocs, kurjantottam őszinte utálattal, tiszta olyan, mintha eposzt írna, s nem titkos jelentést karmolna. Node pedig aza dolga, hogy a nőt, kire vágyom, futballhálóba vagy teszkós szatyorba csavarva idehozza!

"A lövöldés lába földbe gyökerezett, írta Mábocs, mert ilyet még sose látott. Krisztin kabátjáról a gombok eszement sebességgel záporoztak. S pár másodperc múlva a tulaj egy romhalmaz közepén találta magát. Ennyi!"

'Miazhogy? Nem próbálta elgáncsolni, leteperni eza hülye medve?

'Hát nem, felelt Szógyártó, és újra bezselézte a búrát. Mikor már kellően bodri volt, a szemembe nézett, s halkan mondta, de nagyon is érthetően:

'Szerintem is szabotázs.

Puci 67: ezáma zigazi

Node Fölség, mondta Pufóka, de ezzel erre az estére befejeztem a kiscsoportos foglalkozást, mondtam, a kocka el van vetve, a fonal el van vágva, legyen vége a győzelem okozta nihilizmusnak, küzdelmünk folytatódik, üljünk asztalhoz, merjünk nagyot enni! S mit tett erre ez az én órjásbajszú fulim? Szinte alig merem ideírni, még mindég beleborzongok. (Itt lehet részleteiben is beleborzongni)

Puci 66: ne mén, ne mén

"Semmi kifogásom ellene, ordítottam velőt rázva, s a falon lévő Pacalos csendélet macskával című műalkotást tanulmányoztam, melyet szintén egy rajongó küldött számomra és részemre egyaránt (a hátuljára grétával azt írta: szeretünk, Puci!)"
Továbbá itten, ni

Puci 65: libidóblokk

Hanemosztán van-e már valaki egy személyben, kedves doktorom, kérdeztem kicsit megpihenve a győzelem felé vezető, csempével kirakott úton, aki egy személyben áll előttünk ellenségként, mert ugye azt nem gondolhatjuk, tettem hozzá, hogy a kisebbség többmilliós voltát valaha is számra venném, elvégre aki velünk szemben áll, kevésnek kell lennie, oly kevésnek, hogy már alig látszik. Kis muzsika, egy-két fotó itt.