Puci 73: XXL pókfölség

Most, hogy megvan a száz századlék, s eltűntek a porondról a fletiánusok, kicsit hézagosnak érzem magam, mondtam csöndben óbégázva kőbanyai lakótelepi bérleményemben Dr. Kiezának, aki bulvárszemüvegét törölgette, amikor Pufóka belibbentette óriás kajláját a zajtón.

Mi lesz a folytatás, drága dokkerom?, kérdeződtem, s kolbászzsíros tenyerem a gigabajuszba törölve köszöntöttem régi cimborámat, akit egykor én tanítottam meg dadogni. Azóta ezzel téveszti meg ellenfeleit; különben úgy szónokol még a konyhában is, mint Szókratész.

'Ki va nitt már találva minden, Fölség, mondta Bebeton, s Szidollal vastagon befújta a szem üvegjét.

Hanemosztan mé nem tudunk róla?, kérdezte homéroszi hanghordozással Pufó, s maga alá terítette a kajlát.

'Mit nem tudunk?, nevetett föl arc- és tudatmódosító tanárom, a Csukcs Aksi Agydíjának kitüntetettje.

'Hát a sartégia, kedves barátom, feleltem szememre villogást erőltetve, eddigelé nem nagyon volt elővezetve. Ha volt is, csak szűk körben, ez pedig annyira szűk volt, hogy csak maga tudja. Kivele!, kiáltottam föl, s azt éreztem, valami kemény anyag ropogni kezd a fogam közt. - Mi van ebben a kolbászban, könyörgöm, hola zelőkóstoló?

'Én volta maz, felelte Pufóka, s előadta, unalmában egy halnippet is bedarált a kolbiba, annak porcogója bújhatott koronám alá.

Bebeton aztán vázolta a sartégiát, melynek ezt a címet adta: Puci ména médiába. A terv titkos részét képezte a Nagy Mélybulvár Mállasztás elnevezésű alfejezet. Erről méga Pucoszon belül se tudhat mindenki, mert kikotyognák, jegyezte meg Bebeton, és lehallgatás ellen lebújt szemüvegében a zakvárium aljára, onnan beszélt, közben a kivetítőn rovásírással megjelent a lényeg.

'Csókújságba nyálat, könnyet tenni, ez a zelső, ména Fölség ciciműsorokba, mesél a lábgomba-irtásról és arról, hogyan növelte szilokonnal a testmagasságát. A cél olyan reklámok után következni, melybena hónaljszag dominál, a közlendő oldott, szétlazult; a téma a kedvenc nyalóka, a gyermekkor és az almakompót romlatlansága, a dekázás szépsége. Az öltözék a mállasztási kampány további részében szigorúan kötött, a Fölség Pókembernek öltözik, de XXL-es méretet vesz, hogy kicsiny sörpocakja takaródjon.

'Mieza sörpocokolás?, vetettem közbe, s szemem közben kedélyesen szikrázni kezdett.

'Bánjon óvatosan a jelzőkkel, hallja-e, nyekkent Pufóka, s figyelmeztette Bebetont a zudvari etikett betartására. - A Fölségnek nem pocakja van, az egy ilyen pici poci. De miután tulajdonnév, Pucipoci. Értve vagyok, legyesember? - s a kajlát kancsukaszerűen megcsörrentette.

Érte mén, érte mén, felelte Bebeton, s hozzátette, aszitte, egyedül vagyunk, s őszintén lehet beszélni a pocakról. - Lehet, sőt kell - higgasztottam le a kedélyeket -, de ez a pókos izé nem túlzás?

A tömeg célzása van napirenden, Fölség - mondta Bebeton, s egy pillanatra, szájában halnippel kiemelkedett a vízből. - A jövő héten elkészül egy színes sztori a Heti Nyálverésben, megy a Fölség aratásra, s kezében búzakalásszal fotózzák majd, véletlenül persze. Aztán egy showműsor következik, melyben Fölség megcsillantja nótás képességét, s a legnézettebb pillanatban dalra fakad.

'S mit énekel, ha szabad tudnom?, hajolt a zakvárium fölé legfőbb kajlabajuszom.

'Kedvenc dalát, az Egyiknek sikerül, a másiknak nem-et.

'No, ez egy igen szép dal, felelte Pufóka, s kajláját kiterítette a zerkélyen a napra.

A többi pucista sztorit itt leled, csocsi

Puci 72: miazoka, mé va' nez

'Jelentem Fölségednek, mindent megpróbáltam, azon múlt a dolog, hogy a talpam és a zorrom fekete' - írta Mábocs nekem küldött bizalmas levelében (A Zirattárba ezze la címmel került: Összefoglaló jelentés Krisztinke kézre kerítéséről és a némber örökös eliszkolásáról).

'Mivahh?, tettem föl a kérdést a stelázsi tetejére, oly magasra, hogy úgy köllött pipiskednem érte.

'Ohó, háta a természet ellen lázadozik a büdöske, mondta sejtelmes vigyorgással Bebeton, ki a légyvilág szerelmeseként szinte mindent tud a zállatokról, majdnem. - A hófehér bunda alkalmas arra, hogy a hóban, melyben Mábocs nevelkedett, elrejtezzen. Dea többi állatnak is esélyt kellett hagyni, ezért a Teremtő bekente a talpát mega zorrát kormosra, a frász törné kia derekát, hogy még a Krisztint sem tudja elkapni, miféle medve a zilyen, uram! Tesco-gazdaságos, a legszívesebben lecsapnám.

Legyünk irgalmatlanul igazságosak, ez az elvem, dokker, ne má hogy rögtön megegyük a talpát, értsük meg, hogy Krisztin nem kispályás játékos, idő kell a kerítéshez. Meg alázat.

Mindig ezt teccik mondni, Fölség - horkant föl Dr. Kieza, amire nem tudtam nem fölkapni a fejem, mert meglepett. - Miért hogy a medve csak nem tud kiesni a pikszisből, pedi gannyi tetűség terheli, a sima ellenszegüléstől a huszonegyben való csalózáson át a nyílt színi gané viselkedésig terjed a skála, dea Fölség a tenyerén hordja, miazoka ennek, mi?

'Miazoka, miazoka. Ezt hallom mindég, a zörökös lázadozás akkor üti föla fejét köreinkben, amikor már oly közel vagyunk a hőn áhított diadalhoz, mint mikor pédul balalajkán játsszuk az Örömódát. Mé van ez, doktor, mondja meg, mé van ez?

Ha tőlem kérdi, Fölség, de hát végül is ketten vagyunk, úgyhogy csak engem kérdezhet, a sietség az oka mindennek. Idegesek kezdünk lenni, pedig csak ki kéne húzni a Tao-szekrény fiókját, s a mantrás dobozban ott lenne a megfejtés.

Oszt mia megfejtés. Nyújjon má be, miva nott.

A doktor óvatosan lopózott, hason csúszókázott, s lassan, akár a serpa, mint mikor mén a jéghegy oldalába, benyúlt a stelázsi fiókjába, s keresni kezdte a piciny Tao-szekrényt, melyben - gondolta - ott lapul a nyugodtság, a türelem és a bölcsesség dobozkája.

Hatalmas ordétozás letta vége. Bebeton egy nagy csapást érzett a gyűrűs ujján, s vinnyogva ugrált lakótelepi bérleményem közepén.

'Ki volt aza marha - jujjongta -, aki a zegérfogót a fiókba tette?

'Nem emlékszik, ugye?, kérdeztem bölcsességtől úgy eltelve, hogy lebegni kezdtem a konyhában, s leírtam egy kört a zakvárium felett.

'Hogy emlékeznék, Fölség? Mégis mit gondol, káptalan a fejem?

'Én voltam, mondtam csöndben ordítva, de épp csak annyira, hogy a doktor szemei összeakadjanak.

'Nagyon helyes, mindig mondtam, hogy nem árt az elővigyázat, ugye! - ordította a doki, és arra kért, ismertessem Mábocs jelentésének további részleteit. Eleped a kíváncsiságtól.

Össz Puci is van, errefelé, ni

Puci 71: agyonnyo mengema

Nomivan, győztünk-e vagy mi van?, kérdeződtem unott képpel, mintaki épp abbahagyta a mállasztást. Mert amióta a fletiánusok lelépőztek, valahogy nincs kedvem az áskálódáshoz, visszatérta a vágy benne marra, hogy egyszer ebben a rohadt életben szemtől szemben, kard ki kard, tisztességgel megküzdjek a...

Kivel is?

'Beszélt Fölség álmában, mondta Bebeton, miközben Pufóka bajszát radikalizálta. Ez úgy néz ki, hogy a nyitókapával és a gereblyével összeborzolja a kajlát, egyes szálait föltupérozza, másokat Wu2 samponnal ezüstösre fényeli. Nincs is más kajla, mely erre picit is hasonlítna. Pufóka úgy néz ki, mintha komondorból punkénekest faragnánk. Nagyon teccik neke meza dizájn, borzaszt és behízeleg egyszerre.

Hanemosztán azt kell mondjam, kedves doki, fordultam a kajlázó Bebetonhoz, aki jellegzetes búvárszemüvegében lesőzött ki kőbanyai panelbirodalmam ablakán.

Mondja, Fölség, alig várom, sóhajtott a doktor, s hozzátette, kissé unalmas így, nem akarnék-e az alázatról valami újszerűt mondni, hogy föllegyezhesse.

Jegyezhesse, vagy mi!, üvöltőztem alig hallhatóan, s nyugtáztam, kedvemre való dolog a zalázat, aza jó benne, hogy feltörhet bennem, mint a buzgár, körbevehet aranyló sugaraival, melengetheti a derekamat, a végén tele lesza lelkem tömény alázattal, nem is sejtettem, milyen jó lehet benne fetrengni, eddig valahogy azt gondoltam róla, olyan ez is, minta becsület vagy mi, csak lenyito ma polcot, oszt bekapok egy kapszulát, oszt mindjárt becsületes vagyok. És ott vana tisztesség-tabletta, az is milyen jó, teli a zéletünk tisztességtelen mocsoksággal, de egyszercsak odaállunk a tisztességpumpa elé, feldugjuk magunknak a szelepet, nyomunk, nyomunk, és máris tisztességesek vagyunk.

Így megy ez, kedves Fölség, milyen jó, hogy mindenünk van, akkor vagyunk ilyenek meg olyanok, amikor csak akarunk, ugye.

Hanemakkor a zalázat, vágtam magam ismert pózba, s fölhágtama a hintahátra. Bebeton és Pufóka megálltak egy pillanatra, maguk mellé terítették a földre a kajlát, s várták, hogy tanításaim kifejtsem nekik, számukra és részükre, de mindnyájunk okulására, ni.

Alázattal viseltük, mikor Flet ledobott bennünket innen is meg onnan is.

Úgy van! Éljena, éljena!, kurjongázta Pufóka, s előre akart lépni, de elbotlott önnön kajlabajszában.

Azt is tűrtük tikkasztó tolare... tolira... toléru...

'Tolare, mondta Bebeton, ezért kénytelen voltam halkan ráordítani, csak semmi Tolare, mégis hogy gondolja, én beszélek, mia frász?!

Én csak, én csak, felelte dr. Kieza, s csapójával adott nyomatékot szavainak. Pufóka közben a kajlát simogatta, nőj csak, nőj csak, légy olyan, minta felhő, mely az égen úszik.

'Kerülöda a konfliktust, mi?, üvöltöttem teljesen tolarensen, s szétvetett lábbal álltam a megszeppent fullajtárok elé. Jegyezzék meg a zurak, amíg én itt vagyok, és én aztán itt vagyok, addig éljek, jól bíroma vereséget, melyet a sors isten tudja hányszor rám mért. Hámé gondolják, hogy nem viselem alázattal a mérhetetlen baromi nagy diadalt, mi? Asziszik, agyonnyo mengema teher, ami ezzel jár?

'Nem hisszük, kedves Úr, dehogyis, felelte Pufóka, és radikális bajsza mögé menekülve vinnyogott.

'Alázat, kérem, a zalázat az, amivel a mégoly nagy győzelmeket is el lehet viselni!, ordétottam magamból és az ágyból kikelve, hová azért heverőztem, hogy mérhetetlen tolarencem elrejtsem. Jegyezzék meg egyszer s mindenkorra, semmi röhögés, semmi kuncogás, uralkodni kell magunkon, a szentségit a maguk fejének, hámiből gondolják, hogy nem adatott meg nekema?

Nem gondolunk semmit, Uram, felelte Bebeton, s szemüvegéről letörölte a könnyeket, mely nagyon megható volt.

Az helyes, feleltem csöndben, s egy halnipp nyakát kettéroppantottam a békülés jeléül. Ha nem gondolnak semmire, az nagyon rendjén való. Majd én gondolkodom maguk helyett. Ez a sorsom. De ezt is tűröm kellő alázattal. Akár a vereségeket.

össz puci illő alázattal itt, ni

Puci 70: offsore banya valaga

kis éji muzsika itt

Üzenni Krisztinnek, álljon le, ne pattogózzon, mert idegességemben lerágoma sárga gumicsizmám sarkát, mondtam az Agyar Léccsapóélesítési Társaság (ALT) ünnepi közgyűléséen, melyre Dr. Kieza Bebeton tiszteletbeli elnök hívott meg. Összefogásra van most szükség, folytattam hevülten, s a hintalovat, melyet hónam alatt szoringattam, kiengedtem a zudvarra (nem lerágni a műfüvet, adtam ki az ukázt).

Hálánk jeléül, emelkedett szólásra Kieza doktor, Fölségedet az Aranylegyekkel Ékesített Tiszta Kereszttel ajándékozzuk meg. Bízunk abban, hogy a mállasztási kampányban nem szállunk el, mint a nyári légy, s a végén diadalt aratva foglalhatjuk vissza ősi agyar trónunkat, melynek tetejébe tündöklő csillagként ültethetjük fölségedet a hős fullajtárokkal, enmagam is beleértve, persze.

'Száz századlékon állunk, emelkedett szólásra Pufóka, s órjás bajszát szertartásosan meglengette a színpadon. Ami azt jelenti, hogy tíz emberből tizenegy minket választna. Ami egyben azt is jelzi, milyen veszélyes, erőszakos, szemkilövős ellenségünk van nekünk, hiszenpersze direkt elsilányulni látszik, mégis inkább annál erősebben törtet. Mia teendő?, kérde mén - mondta, s a hatás kedvéért elkezdte hullámoztatni a bajszát. A közönség is hullámozni kezdett. Egyre inkább kilengett a terem, melyben addig biztonságban érezhettük magunk. Csúszkálni kezdetta zasztalon a kitüntetés, az oldalsó ablakon kitekintve pedig azt láttam, kinn vagyunk a nyílt tengeren, halnippek ugrálódnak delfinmód, cápák harapóznak, bálnák szuszogásznak.

'Úszika sajkánka vízen, fújja ja szél, sodrás jobbról, balról, mi meg hű tengerészekként evezőlapátokat markolunk, mondtam a dísztribünön Bebetonnak, aki egyből megérezte, költői vénám új életre kelve termékenyíti mega nagy ülés lelki egyensúlyát. 'Nyomja a jambust, Fölség, végórán vagyunk, metsszük el a zutat a valósághoz vezető ösvényen, híveink transzba vágása van még hátra.

Kútágasra szállotta sas, kezdtem a jambálást, s közben hol ide, holoda hajoltam, attól függően, hogy a transzhelyzet milyen mélységű szakaszához értünk. Szólj a térdnek, ne hasogass! Vagy ha mégis hasogatol, jön a hóhér, szétdarabol.

Ez gyönyörű, Fölség, a maga ihletje mindig hat, rikkantott Bebeton, s a transzosan horkoló hallgatóságra mutatott, ki együtt ringott velünk álmában a sajkán.

Most jön a ráolvasás, dokker! Dőlj ide, dőlj oda, regeróka, rejtem, offsore banya valaga, lógjon rá a hajadra, de menten. Csukott szemmel hidd el, ha az igét hintem!

'Zsheni allés!, suttogta Bebeton, ezt azért nem gondoltam volna. Dűlünk, borulunk, ezek meg úgy alszanak a kajlába csavarodva, minta bunda. Olyan ártatlanok, hogy legyekként le lehetne csapkolódni őket.

Ne siettessük az ébredést, doktor!, említettem velőt rázó suttogással, majd fölpattantam a pacira, s véknyába vágva sárga gumicsizmámat szoborszerűen az alvó tömeg fölé magasodtam.

Össz Pucit itt leled, ha el nem ronto maz url-t.