Már majdnem elfogtam, lerántottam a földre, s ráhuppantam hatalmas medve-valagammal, mesélte Mábocs lelkesen, amikor elkezdett pattogózni, s oly sorozatot lövellt rám, hogy még mindig hólyagos a hátam közepe.
'Nanemá, medve, mondtam halkan óbégázva, hogya francba, hogy a Krisztin ilyen könnyen elbánt veled, nem érem föl ésszel, noha.
'Magam sem értettem, mi az, folytatta a brummancs, amitől oly erősnek tud mutatkozni, hogy már a közelébe érve remegni kezd a lábam. Elébb azon tűnődtem, talána zillata, a Krasznaja Moszkva kölnije, melyet még a komóban gyűjtött össze, s most permetez csak széjjel. Vagya zillegetés, ahogy mórikálja magát - s Mábocs itt affektálni kezdett, ami egy medve esetében eléggé fura volt, már-már elmosolyintottam magam, de aztán eszembe jutott, fő a szigorúság, s a kemény drill, mellyel ezta gárdát egybe bírom tartni.
Rájöttem aztán, mi az, ami még a pattogózásnál is százszor veszélyesebb, mondta Mábocs, s ötpercenként benyúlt a zakvárjumba egy-egy újabb halnippért.
Némá, jeges, háta zösszes halat fölzabálod!, kurjantottam szeliden, hagyjá má a jövő nemzedékeknek is. Mondjad, mire jöttél rá, büdös medveállat.
Háta szpícs, amivel hengergőzik, aza legelviselhetetlenebb. Attól aztán ki lehet a világból szaladni. És meg lehet tőle kergülni.
'Emlékszem, hogy drágavezíremkedett, borsódzott a hátam tőle, node nem akarnám beléd fojtani a szót, regélj tovább, lusta medve, hogya végin visszazárjalak a kifutódba, végre.
Node Fölség, mondta Mábocs, s fogaival vicsorgózott.
Semmi node!, kurjantott Bebeton, és lesújtott a légycsapóval, ponta medve feje fölött szállta szárnyas, combját azon nyomban összekaszabolta, s tette föla fazekunkba légypörköltnek.
Mondjad, mondjad, mert már elepedek!, szólítottam föl Mábocsot a folytatásra.
'A szája. Na, az a legfélelmetesebb. A pattogózás ehhöz képest piha csak.
'Hogy beszélsz, te perverz állat?, üvöltött a konyhában Bebeton, s hozzátette, senkitől nem tűri, hogy káromkodjon, s trágár kifejezéseket használjon lakótelepi bérleményemben.
'Piha csak. Mi van ebben trágár?, kérdeztem halkan üvöltve a dokkert.
'Piha? Ez hangzott el?, kérdezett vissza bizonytalanul Bebeton. Piha? Biztos, hogy ezt mondtad, te nem is tom mi?
'Mi mást?, rebegte Mábocs rémülten, s könnyeivel küzdve mondta, elvégez bármilyen feladatot a jövőben, leugrik a kilencedikről, ha kérem, indul, ha kell, a műkorcsolyázó agyar bajnokságon, s leszúrja újra a Rittbergert, ha nagyon muszáj, csak azt ne adjam 
neki parancsba többé, hogy Krisztin közelébe lépjen. Mert az affektától, mellyel a nő ölni képes, menten föllógatja magát, s még azt is megbánja, hogy fekete orrú, fekete talpú jegesmedveként jött a világra.
Csönd ült közénk. Bebeton a légypörköltet kavargatta, én a pálmás poszter előtt hűsöltem, s nagy hirtelen leszakajtottam egy szőrös kókuszdiót. Azzal - pusztán nevelési céllal - fejbe vágtam ezta a nyamvadt medvét, aki ennyire teszetosza tudott lenni, mikor pedig cselekedni kellett volna. Amikor kiterült, beszóltam a konyhába, vitetheti Bebeton vissza az állatkerti medvekifutóba.
'Divatmedve ez, ócska pojáca. Hol van ez egy igazi málnapásztorhoz!, mondtam a cuppogó Bebetonnak, majd a nagy melegben fölrántottam lábamra sárga gumicsizmámat, s rövid pálmatúrára indultam a nappaliban.
Az összpucit itt leled, kéretik titokban olvasni, nehogy valaki más is tudjon róla, cső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése